Chapter7.-Hello Paris

*Sam szemszöge*

Kellett nekem elmennem abba  buliba. Mit fognak anyuék mind ehhez szólni ha megtudják?!

*1 nap múlva*

Végre elhagyhattam a kórházat. Semmit nem vártam jobban, mint ezt a pillanatot. Justin vitt haza. Mikor hazaértünk felmentünk a szobámba és leültünk beszélgetni.

Van egy nagy bőröndöd?-kérdezte Justin mikor leült mellém.
-Van, de miért kell?-kérdeztem értelmetlenül.
-Hozd ide.-mondta majd egy mosolyt csalt az arcára.

Nem mondtam semmit, csak bementem a gardróbba és kihoztam a bőröndöm.

-Oké, most pakold bele a kedvenc ruhádat.-mondta még mindig mosolyogva.
-Miért?-kérdeztem mikor odamentem a szekrényem elé.
-Azt egyenlőre még titok.

Míg én elpakoltam ő addig a gépemet nyomkodta. Mikor végre készen lettem, levitte a bőröndöm és berakta a kocsiba. Ln csak értelmetlenül rohantam utána.

-Ülj be a kocsiba.-csak ennyit mondott.

Én beültem míg ő bepakolta a bőröndömet. Nem értettem mi ez az egész, hogy mire készül.

-Hova megyünk?-kérdeztem mikor beült a kocsiba.
-Majd meglátod.-kacsintott majd elindultunk.

Nem kérdeztem tőle hisz ismerem annyira hogy úgy sem mondana semmit. Elég hosszú utat tettünk meg, de röpke 3 óra alatt megérkeztünk a kitűzött célhoz.

-Ez most komoly?-fordultam Justin felé.
-Teljesen komoly.-mosolygott.
-Úr isten el sem hiszem. Még soha sem jártam Párizsba.
-Akkor most itt van az ideje.

Míg megérkeztünk a szállodához az ablakon kifelé tekingettem. El sem hiszem hogy itt vagyunk és csak ketten. Jó lesz végre kilépni a nagyvárosból és pihenni egy kicsit.

Mikor kiettük a szobánkat egyszerre a hatalmas francia ágyon találtam magam. Justin felém mászott majd vadul csókolgatni kezdte a nyakam. Egy könnyű mozdulattal letépte róla a pólót. Nekem sem kellett sok, letéptem róla a pólót és a földre dobtam. Próbálta kikapcsolni a hátamon a melltartómat, de nem sikerült neki.

-Ó szóval direkt elől kapcsos melltartót vettél fel?-nézett  szemembe majd kikapcsolta előröl a melltartóm.

Nem szóltam semmit, egyszerre cselekednem kellett. Lerántottam róla a nadrágját majd a boxerját. Ő is ugyan így tett, egy mozdulattal meztelenül feküdtünk egymáson.

****

Sikításra lettünk figyelmesek. Az ablak felől jött a hang, mikor kinéztem egy rakás tinit pillantottam meg óriási Justinos plakátokkal a kezükben. Remek itt is megtaláltak minket. Vége a tökéletes hosszú hétvégénknek.  Mit sem vártam jobban mint hogy egy csapat tini kövesse minden napjainkat, nem vagyok hozzászokva ehhez.. 

-Megint a rajongók? Annyira sajnálom.-karolta át a derekam.
-Ez nem a te hibád. Hisz te vagy Justin Bieber. 

-De akkor is. Viszont a tegnap este felejthetetlen volt.-apró csókokat nyomott a nyakamra.
-Nagyon élveztem.-fordultam vele szembe majd lágy csókot nyomtam az ajkaira.- Amúgy Cara tudja hogy hol vagyok?-kérdeztem mikor elváltak ajkaink.

-Még akkor beszélte meg vele a dolgot mikor te kórházba voltál.

-Ennyire bízhatok bennetek?-kérdeztem nevetve.
-Csak azt szerettem volna ha meglepetésként ér a dolog.
-Tudod nagyon jól hogy nem szeretem a meglepetéseket.
-De ez meglepetésként ért? Az volt a célom hidd el.-kacsintott.
-Annyira utállak.-mondtam majd szorosan magamhoz húztam.

Ebben a pillanatban úgy éreztem hogy soha nem akarom elengedni. Így akarok meghalni, az ő karjaiban. Rádöbbentem hogy sokkal jobban szeretem mint azt egy-két hete hittem volna. Nem gondoltam volna hogy mostanra megváltozik. Úgy érzem most 1.000%-osan megbízhatok benne. Talán jót tett a kapcsolatunknak a szakítás? Minden esetre ő a tökéletes fiú akit valaha el tudtam képzelni.

3 komi és jön a kövi rész. Most megpróbálom hamarabb hozni majd.:)