Chapter7.-Hello Paris

*Sam szemszöge*

Kellett nekem elmennem abba  buliba. Mit fognak anyuék mind ehhez szólni ha megtudják?!

*1 nap múlva*

Végre elhagyhattam a kórházat. Semmit nem vártam jobban, mint ezt a pillanatot. Justin vitt haza. Mikor hazaértünk felmentünk a szobámba és leültünk beszélgetni.

Van egy nagy bőröndöd?-kérdezte Justin mikor leült mellém.
-Van, de miért kell?-kérdeztem értelmetlenül.
-Hozd ide.-mondta majd egy mosolyt csalt az arcára.

Nem mondtam semmit, csak bementem a gardróbba és kihoztam a bőröndöm.

-Oké, most pakold bele a kedvenc ruhádat.-mondta még mindig mosolyogva.
-Miért?-kérdeztem mikor odamentem a szekrényem elé.
-Azt egyenlőre még titok.

Míg én elpakoltam ő addig a gépemet nyomkodta. Mikor végre készen lettem, levitte a bőröndöm és berakta a kocsiba. Ln csak értelmetlenül rohantam utána.

-Ülj be a kocsiba.-csak ennyit mondott.

Én beültem míg ő bepakolta a bőröndömet. Nem értettem mi ez az egész, hogy mire készül.

-Hova megyünk?-kérdeztem mikor beült a kocsiba.
-Majd meglátod.-kacsintott majd elindultunk.

Nem kérdeztem tőle hisz ismerem annyira hogy úgy sem mondana semmit. Elég hosszú utat tettünk meg, de röpke 3 óra alatt megérkeztünk a kitűzött célhoz.

-Ez most komoly?-fordultam Justin felé.
-Teljesen komoly.-mosolygott.
-Úr isten el sem hiszem. Még soha sem jártam Párizsba.
-Akkor most itt van az ideje.

Míg megérkeztünk a szállodához az ablakon kifelé tekingettem. El sem hiszem hogy itt vagyunk és csak ketten. Jó lesz végre kilépni a nagyvárosból és pihenni egy kicsit.

Mikor kiettük a szobánkat egyszerre a hatalmas francia ágyon találtam magam. Justin felém mászott majd vadul csókolgatni kezdte a nyakam. Egy könnyű mozdulattal letépte róla a pólót. Nekem sem kellett sok, letéptem róla a pólót és a földre dobtam. Próbálta kikapcsolni a hátamon a melltartómat, de nem sikerült neki.

-Ó szóval direkt elől kapcsos melltartót vettél fel?-nézett  szemembe majd kikapcsolta előröl a melltartóm.

Nem szóltam semmit, egyszerre cselekednem kellett. Lerántottam róla a nadrágját majd a boxerját. Ő is ugyan így tett, egy mozdulattal meztelenül feküdtünk egymáson.

****

Sikításra lettünk figyelmesek. Az ablak felől jött a hang, mikor kinéztem egy rakás tinit pillantottam meg óriási Justinos plakátokkal a kezükben. Remek itt is megtaláltak minket. Vége a tökéletes hosszú hétvégénknek.  Mit sem vártam jobban mint hogy egy csapat tini kövesse minden napjainkat, nem vagyok hozzászokva ehhez.. 

-Megint a rajongók? Annyira sajnálom.-karolta át a derekam.
-Ez nem a te hibád. Hisz te vagy Justin Bieber. 

-De akkor is. Viszont a tegnap este felejthetetlen volt.-apró csókokat nyomott a nyakamra.
-Nagyon élveztem.-fordultam vele szembe majd lágy csókot nyomtam az ajkaira.- Amúgy Cara tudja hogy hol vagyok?-kérdeztem mikor elváltak ajkaink.

-Még akkor beszélte meg vele a dolgot mikor te kórházba voltál.

-Ennyire bízhatok bennetek?-kérdeztem nevetve.
-Csak azt szerettem volna ha meglepetésként ér a dolog.
-Tudod nagyon jól hogy nem szeretem a meglepetéseket.
-De ez meglepetésként ért? Az volt a célom hidd el.-kacsintott.
-Annyira utállak.-mondtam majd szorosan magamhoz húztam.

Ebben a pillanatban úgy éreztem hogy soha nem akarom elengedni. Így akarok meghalni, az ő karjaiban. Rádöbbentem hogy sokkal jobban szeretem mint azt egy-két hete hittem volna. Nem gondoltam volna hogy mostanra megváltozik. Úgy érzem most 1.000%-osan megbízhatok benne. Talán jót tett a kapcsolatunknak a szakítás? Minden esetre ő a tökéletes fiú akit valaha el tudtam képzelni.

3 komi és jön a kövi rész. Most megpróbálom hamarabb hozni majd.:)

Chapter6.-Szörnyű este

Életem legrosszabb 2 percét éltem át míg lejöttem a fán. Nem is értem miért mentem bele a dologba, hisz Cara biztos hogy elengedne és márt nem is pikkel Justinra.

-És még is hova megyünk?-kérdeztem.
-Dave-hez.-mikor ezt kimondta hirtelen megálltam mivel gyalog mentünk.
-Hogy hova?-tátottam el a számat.
-Miért valami baj van?-kérdezte aggódó tekintettel.
-Hosszú..-ráztam a fejem.

Lassan-lassan odaértünk a házhoz. Még mindig kiráz a hideg mikor megpillantom a házukat. Visszaemlékezem azokra a képkockákra ami akkorról megmaradtak bennem.

-Szia Dave.-mondta Justin mikor meglátta Dave-t.
-Hello. Köszi hogy eljöttetek.-mondta majd rám nézett.

Nem mondtam semmit inkább csak elvegyültem a tömegben. Nem nagyon foglalkoztam vele hogy egy légtérben tartózkodunk, próbáltam magam jól érezni több-kevesebb sikerrel.  Mikor márt a második koktélomat ittam elkezdett velem forogni az egész szoba. Az egyik pillanatban kiesik a pohár a kezemből a másikban meg a földön találom magam. Szinte láttam magam előtt ahogy elesek, ahogy az emberek odagyűlnek körém, ahogy Justin a nagy tömegben odatör és a kezem szorongatja.
*Cara szemszöge*


-Jó éjt Sam. Én megyek lefekszem aludni.-nyitottam be Sam szobájába.

Mikor benyitottam senkit nem találtam a szobában. Nem hiszem el... elveszítettem az első napon egy 16 éves gyereket?!  Idegesen a lépcsőn kezdtem el járkálni és mindenfelé Sam nevét kiáltani. Éppen az emeleten voltam mikor megcsörrent a telefonom. A legnagyobb gyorsasággal rohantam le a lépcsőn reménykedve abban hogy Sam keres.

-Hallo?-szóltam bele remegő hangon.
-Cara te vagy az?-szólt bele egy fiatal hang.
-Igen.
-Justin vagyok, csak azért kereslek hogy elmondjam Sam-et behozták a kórházba.A többit majd elmesélem itt.
-Rendben már is megyek.-mondtam majd leraktam a telefont.

Gyorsan átöltöztem, kaptam a kocsikulcsokat és beszálltam a kocsiba. Rosszabbnál-rosszabb gondolatok járkáltak a fejemben.

*Justin szemszöge*

-Szia Justin. Hogy van Sam?-jött oda hozzam Cara.
-Hello. Azt mondták az orvosok hogy stabil az állapota.
-És még is mi történt?
-Nem tudom nem voltam mellette. Csak annyit láttm hogy egy körben állnak az emberek, és amikor megláttam hogy Sam körül áll mindenki és ő pedig a földön fekszik odamentem hozzá. Egyszerre hívtuk a mentőket és ők ide hozták.
-És még is hol voltatok?
-Házibuliba.
-Hogy kerültetek oda?-mikor ezt kérdezte hirtelen kijött az orvos.

-Doktor úr hogy van Sam?-kérdezte Cara.
-Minden rendben van. Egy napot bent tartjuk és ha továbbra is jól megy minden haza lehet vinni. De addig is be lehet menni hozzá.-mondta majd elment.
-Szia Sam. Jól vagy?-ment oda Cara az ágyához.
-Szia. Igen semmi bajom.
-Justin elmesélt mindent. Mondta az orvos hogy még egy napot bent kell maradnod. Hozok valamilyen ruhát.  Addig maradj itt vele.-fordult hozzám Cara.
-Rendben.-mondtam majd távozott.-Hogy történt ez?-kérdeztem majd leültem az ágy szélére.
-Nem tudom, ittam és egyszer csak minden elkezdett körülöttem forogni és egyszer csak a földön találtam magam.
-Ugye nem ütötted meg semmidet, semmi bajod nem lett.-kérdeztem aggódva.
-Aranyos vagy, de nem. Teljesen jól vagyok.-mondta majd közel hajoltam és egy csókot nyomtam a szájára.

3 komi és jön az új rész! :)