...

Tényleg sajnálom hogy megint nem egy új résszel jöttem, de hétfőn vagy kedden kint lesz./ha minden jól fog menni/
Gondoltam megosztom veletek a barátnőm által kreált novellát. Nekem kifejezetten tetszik, szerintem nagyon ügyesen ír és elmondta hogy ez sajnos meg is történt vele, de remélem többet soha nem fog, hisz nagyon aranyos és kedves csaj. És ezt nem azért mondom mert barátok vagyunk.

'Barátok; aztán jön egy fordulat, teljesen megváltozik a kapcsolatunk egy rossz szó miatt. Eltávolodunk egymástól, elfelejtjük a régi szép emlékeket, a sok nevetést, a sok szenvedést a másikkal szemben. Hirtelen idegenek leszünk egymás szemében, de az az érzés ami akkor végigfut rajtunk sosem felejtjük el. Sosem felejtjük el a másik nevetését, pillantását, érintését. És akkor rádöbbenünk... rádöbbenünk arra hogy mind ez egy szó miatt van, amit talán örökké bánni fogunk. Így lettünk mi barátokból ellenségek.....://♥'

Most nem.

Sziasztok! Most nem egy új részel jöttem, de nagyon fontos lenne ha lájkolnátok az oldalt.
KATT IDE!
Nagyon-Nagyon megköszönném!♥♥

Chapter5.-Eljött a búcsú

Hihetetlenül jó érzés volt őket újra látni. Még egy darabig játszottunk a kicsikkel, mikor egyszer csak megszólalt a telefonom. Cara volt az. Két szót váltottunk és márt indultam is. Gyorsan elköszöntem a gyerekektől és Justintól. Egyből hazafele tartottam vagy is Carahoz.

-Megjöttem.-mondtam mikor beértem a házba.

Cara márt készen volt. Gyönyörű lila ruha volt rajta, amit még anyutól kapott az születésnapjára. Felmentem az emeletre, gyorsan előkotortam én is egy olyan ruhát amit még anyuéktól kaptam. Mikor öltöztem hirtelen egy fura érzés fogott el. Valami hiányt éreztem legbelül. Egy percig némán bámultam magam elé. Mikor egyszer csak Cara hangjára lettem figyelmes.

-Készen vagy?-kérdezte az ajtóból.
-Igen, már is megyek.-kaptam fel a fejem.

Igazítottam egyet a ruhámon, majd elindultam Cara után. Magamra kaptam egy magassarkút, majd elhagytuk a házat. Beszálltunk az autóba, majd egyenesen anyuékhoz mentünk. Mikor bementünk a házba apu az asztalt terítette, anyu meg a konyhában sürgött-forgott.

-Sziasztok!-köszöntünk egyszerre mikor megláttuk őket.
-Sziasztok, köszönöm hogy eljöttetek.-jött ki a konyhából anya.-Menjetek, üljetek asztalhoz.

Helyet foglaltunk az asztalnál, majd 1-2 perc múlva anyu hozta az ételeket. Annyira isteni volt mind, hiányozni fognak anyu főztjei.
Vacsora után leültünk a nappaliba beszélgetni.

-Remélem majd fel fogtok hívni.-mondtam.
-Persze kincsem.-ült le mellém anyu.
-És még is mikor fogtok hazajönni?-kérdeztem.
-Nyáron mindenképpen, de lehet hogy előbb is.-mondta apu.

Nem mondtam semmit csak bólintottam egyet. Az este hátralévő részében a költözésről és az skoláról beszélgettünk.....aztán....aztán eljött a búcsú. Senkinek nem kívánom azt az érzést amit akkor éltem át. Úgy éreztem 1000 meg 1000 pillangó repked a gyomromba. Tudtam hogy egyszer eljön az a pillanat amikor már nem lesznek mellettem, de nem hittem volna hogy ilyen hamar. Hirtelen egy darabot veszítettem el az életemből, megfordult bennem az a gondoltat hogy mi van ha nem szeretném őket elhagyni, mi van ha velük akarom menni? Hiányozni fognak minden nap, minden percben. Akarom én ezt?!- Ezekkel a gondolatokkal álltam előttük.

-Akkor eljött a búcsú. Nem akarok könnye elköszönést ezért rövidre fogom a szót. Szeretlek kicsim. Szia.-mondta anyu a könnyeit visszatartva majd megölelt.
-Majd ha megérkezünk felhívunk titeket. Szeretlek. Szia.-mondta apu majd ő is megölelt.

Végül mind a kettőjüket magamhoz szorítottam.

-Vigyázz rá.-mondta anyu Cara-nak.-Bízunk benned.-mosolyodott el.
-Természetesen, le sem veszem róla a szemem.-mosolygott Cara majd megölelte aput és anyut egyszerre.- Akkor mi most megyünk, vigyázzatok magatokra. Sziasztok!-indultunk el az ajtó felé.
-Sziasztok!-mondták anyuék egyszerre mikor beszálltunk a kocsiba.

Én márt csak az ablakból integettem nekik könnyes szemmel. Az út hátra lévő részében nem beszélgettünk. Inkább csak néztem ki a fejemből, átgondoltam minden szép együtt töltött emléket. Mikor hazaértünk, bementem a fürdőszobába és vettem a forró fürdőt. Segített ellazítani és egyben megnyugtatni. Mikor végeztem a fürdéssel vissza mentem a szobámba és ledőltem az ágyamra pihenni. Mikor már majdnem elaludtam egyszer csak megpillantottam az ablakomban Justint. WTF?! Mit keres ő az ablakomban?

-Justin hát te hogy kerülsz ide?-kérdeztem.
-Cara nem nagyon kedvel, ezért gondoltam jobb lesz a nem lát meg.
-De még is hogyan jöttél fel?-Felmásztam a fára onnan pedig a tetőre.-Te teljesen hülye vagy.-nevettem.-De miért jöttél?
-El szeretnélek vinni egy buliba.-ült le mellém.
-Most nincs nagyon kedven bulizni.-húztam el a számat.
-Na gyere már, tök jó lesz.-küldött felém egy óriási mosolyt.
-Jó.-mondtam majd felkeltem és egyenesen a szekrényem elé álltam.

Egy fekete ruhát választottam. Felvittem egy laza sminket, majd végigmértem magam a tükörben.

-Indulhatunk.-mondtam majd elindultam az ajtó felé.
-Várj csak! Az ablakon megyünk.-mutatott  háta mögé.
-Ez most komoly? Én ott tuti hogy nem fogok lemenni.
-Na gyere már!-mondtam majd megfogta a kezem és az ablak felé húzott.

Bevallom hogy félek a magasban ezért nem nagyon díjaztam az ötletet. Fára mászás?! Kiskoromban is féltem tőle, de most magassarkúban még jobban. Teljesen meg van őrülve ez a srác.

                                   

3 komi és hozom a kövi részt! :))

Chapter4.- Cara

ÚRISTEN!! Meglett a több mint 1.000 oldalmegjelenítés. Köszönöm szépen! ♥

Lesz benne egy új szereplő is akiről az elkövetkező részekben többet is megtudtok majd, hisz a történet egyik főszereplőjévé fog válni. De ezt majd megtudjátok hogy ki ő és hogyan kapcsolódik Sam-hez.

És akkor az új rész:

*********

El sem hiszem hogy megengedte hogy itt maradjak. Igaz nem költözhetek Justinékhoz, de itt maradhatok. Cara nénikémhez költözöm aki itt lakik. Apropó Cara; 39 éves, van egy saját divatcége, ami nagyon jól megy.Elég sokat beszélgettünk az elmúlt hetekben, ezért úgy érzem hogy ő sokkal jobban megért mind anyu és apu. Persze ezzel most nem arra célzok hogy a szüleim egyáltalán nem törődnek velem...

Annyira izgatott vagyok, ma viszem át az összes cuccomat Cara-ékhoz.

-Indulhatunk?-kiabált fel apu az emeletre.
-Egy pillanat.-mondtam majd igazítottam egyet a ruhámon.-Mehetünk.-mondtam miközben mentem le a lépcsőn.

Beszálltunk a kocsiba és márt mentünk is Carahoz.

-Miért nem akarsz velünk jönni LA-ba?-kérdezte apu 1-2 perc csend után.
-Nem akarok itt hagyni mindent. Nem akarom itt hagyni a sulit, a barátokat és főleg Justint nem. Hidd el Cara néni vigyázni fog rám.

-Tudom hogy vigyázni fog rád.-mosolygott.-De azért majd szünetben gyere el hozzánk. Mivel holnap elutazunk azt szeretném kérni hogy ma mindenképpen maradj még otthon. Legalább addig hogy el tudjunk búcsúzni.
-Jó, de remélem nem lesz túl érzékeny az este.-nevettem.

Még 1-2 szót váltottunk majd végül megérkeztünk. Mikor kiszálltunk a kocsiból Cara jött ki elénk.

-Sziasztok.-jött oda hozzánk majd megölelt minket.
-Szia.-mosolyogtam.
-Gyertek hozzátok be a cuccokat.-mondta majd elkezdtünk bepakolni. ű

Cara megmutatta a szobámat. Míg apu és Cara beszélgettek én addig berendezkedtem. Nem telt háromnegyed órába az egész.

-Kész vagyok.-mondtam miközben mentem le a lépcsőn.

Apu és Cara a nappaliban beszélgettek.  Abban a pillanatban rádöbbentem hogy eljött az utolsó nap. Pillangók lepték el a gyomrom, rájöttem hogy nem szívesem hagyom el a családom, legalábbis most nem. De még is nem akarok itt hagyni SEMMIT, de őket sem szeretném elhagyni. Miért ilyen nehéz az élet?! Miért nem mehet minden zökkenőmentesen?!-ezekkel a gondolatokkal ültem le apu mellé.

-Jól vagy?-kérdezte Cara.-Csak mert fehér vagy mint a fal.
-Persze.-próbáltam egy mosolyt csalni az arcomra.
-Én most akkor megyek.-állt fel apu.-Este akkor gyertek át mind a ketten.
-Rendben.-bólintottunk szinte egyszerre Cara-val, majd kikísértük.

Mikor apu elhagyta az utcát bementünk a házba. Éppen mentem volna fel az emeletre mikor megrezzent a telefonom. Egy üzenetet kaptam Justintól.

-Cara! Átmegyek Justinhoz, majd olyan 5 körül jövök. Szia, puszi.-mondtam majd felvettem a cipőm és elindultam.

Szerencsére hamar odaértem. Becsengettem, Juss nyitott ajtót.

-Szia édes.-mondta majd megfogta a kezem, behúzott az ajtón és megcsókolt.
-Szia.-mondtam mikor elváltak az ajkaink.

Mikor meghallottam azt az édes kis hangot Justin háta mögül azt hittem helyben elájulok. Hihetetlen hogy semmit nem változott. Annyira édes. És hát ki lenne más mint; Jaxon.  Annyira imádom azt a kiskölyköt. Az a mosoly, minden lányt elvarázsol.

-Szia Jaxon!-mondtam majd leguggoltam hogy egy szintben legyünk.
-Szija.-mondta majd a nyakamba ugrott.
-Hé öcsi, ő az én csajom.-mondta Juss.
-Nem, hivatalosan is együtt járunk Jaxonnal.-gúnyolódtam.-Jazzy?-kérdeztem.
-Fent van a szobájában, gyere.-mondta Justin majd elindultunk Jazzy szobája fele.

Éppen a szőnyegen babázott.

-Jazzy! Jött hozzád valaki.-lépett be Juss az ajtón én pedig utána.

Mikor meglátott, felpattant és a nyakamba ugrott. Annyira édesek.

-Szija Sam.-mondta miután letettem.
-Szia.-mondtam majd egy puszit nyomtam az arcára.
-Én nem kapok?-jött oda szomorú fejjel Jaxon.
-Persze hogy kapsz.-mondtam mosolyogva majd neki is egy puszit nyomtam az arcára.

 3 komi után hozom az új részt:33 

Chapter3.- Komolyan? Szeretlek!

-Sam kicsit. Nyugodj meg! Lesznek majd új barátaid.-jött be anyu majd leült az ágy szélére.
-Nekem nem kellenek új barátok. Végre mikor újra jó lesz az életem elrontja egy állás?!-mondtam a könnyeimet törölgetve.

-Hidd el mi sem tudtuk hogy ez lesz. De még is szerintem te is örülnél neki ha jobban állnánk anyagilag.
-Szóval akkor itt az anyagi helyzetünk játszik a legnagyobb szerepet? Nézz körül anyu, ezen mit kéne javítani?! Mindent megkaptam, még többet is. Semmi gondunk nincs.-néztem körbe a szobámban majd anyu szemébe néztem.-Vagy mi lenne ha én itt maradnék, kivennék egy kisebb lakást és akkor ti nyugodtan elköltözhetnétek. Nem kellene velem törődnötök, lenne elég pénzetek.-mondtam reménykedve hogy beleegyezik az ötletembe.
-Nem, azt nem lehet. 16 éves vagy, még kiskorú. Nem hagyhatunk egyedül, még is miből tartanád el magad?-nézett értelmetlenül.
-Majd kiadnám ezt a lakás albérletbe, és így mindenkinek jó lenne.-szipogtam.
-Nem ezt felejtsd is el. Jössz velünk Los Angeles-be.-mondta majd felállt és indult kifelé.
-És még is mikor költözünk?-kérdeztem.
-Egy hét múlva.-mondta majd végleg távozott a szobámból.

Valakinek muszáj volt kiönteni a szívem. Ki is lett volna más mint Justin. Szerencse hogy még meg volt a száma így fel tudtam hívni.

-Szia Sam. Tudtam hogy fel fogsz hívni.-szólt bele Juss.
-Szia. Honnan tudtad hogy én vagyok?-kérdeztem zavarodottan.
-Kiírta a neved.-*szóval neki is meg van még a számom.*
-Azért hívtalak hogy találkozhatnánk valahol?
-Persze gyere át.
-Oké nem sokára ott vagyok. Szia.
-Szia Sam.

Hamar felpattantam, fogtam a kocsikulcsaim. Rég nem vezettem, de márt ideje volt. Lerohantam a lépcsőn, meg sem álltam a bejáratig. Felvettem a cipőm és elköszönés nélkül elhagytam a házat. Beszálltam a kocsimba és elindultam Justin háza felé. Negyed óra alatt ott is voltam. Csengettem, néhány másodperc alatt Justin ki nyitotta az ajtót.

-Szia Sam. Gyere be.-mondta nagy mosollyal az arcán.
-Szia.-mondtam egyhangúan.
-Valami baj van?-mondta, majd eltűnt a mosoly az arcáról.

Én csak aprót bólintottam. Újra sírás kerülgetett ezért nem tudtam megszólalni.

-Gyere. Menjünk fel.-megfogta a kezem majd maga után húzott.

Leültünk az ágyára majd faggatni kezdett.

-Elmondod mi a baj?-nézett a szemembe.
-Olyan nehéz, nem akarom ezt az egészet.-mondtam majd ismét sírni kezdtem.
-Mond el hátha tudok segíteni.-mondta majd átölelt.
-Justin......mi...... elköltözünk.-mondtam majd magamhoz szorítottam.
-Mi?-kérdezte értetlenül.
-Apu kapott egy új állást, ami Los Angelesbe van, így odaköltözünk.-De én nem akarok. Nem akarok itt hagyni mindent, téged, a barátokat. Mondtam anyunak hogy kiveszek itt egy lakást, de nem engedte meg. Nem tudom mit tegyek, nem akarok elmenni.
-Költözz ide. Nem akarsz elmenni, de anyud nem engedi meg hogy kivegyél el lakást. Így legalább együtt lehetnénk.-csillant fel a szeme.
-Pattie úgy sem engedné meg, és bizonyára anyum sem.-függesztettem le a fejem.
-Ugyan már. Anyu szeret téged ahogy Jeremy, Jazzy és Jaxon is. Anyuddal meg majd én megbeszélem.
-Komolyan? Annyira szeretlek.-karoltam át a nyakát majd megcsókoltam.

El sem hiszem hogy mind ezt megtenné értem.

-És még is mi lesz ha anyu nem engedi meg és mindent itt kell hagynom?-kérdeztem aggódva.
-Meg fogja engedni. Nyugi, nem lesz semmi baj.-nézett a szemembe.

Megfogott majd egy mozdulattal háttal feküdtem az ágyon ő meg felettem. Majd elkezdte csókolgatni a nyakam. Levette a felsőm majd a hasam kezdte csókolgatni. Én sem hagytam annyiba a dolgot, egy mozdulattal lerántottam róla a pólót majd a földre dobtam. Levette a nadrágon, én ugyan így tettem. Végül ő csak egy szál boxerben volt, gyors mozdulattal levettem róla, így mind a ketten ruha nélkül feküdtünk.

****

-Szeretlek Samantha.-mondta lihegve majd megcsókolt.
-Én is szeretlek Justin.
-Ez hiányzott a turnék során, hogy itt legyél, hogy a magamévá tegyelek.-mondta.
-Hát sikerült, a tiéd vagyok.-mondtam majd egy puszit nyomtam az arcára.
-Nem vagy éhes?-kérdezte.
-De egy kicsit, egész nap nem ettem semmit.
-Akkor menjünk el valahova. Van egy jó hely, nem is olyan messze.-mondta majd kimászott az ágyból és elkezdett öltözni.

Én is ugyan így tettem, mikor készen voltunk beszálltunk a kocsijába és elindultunk egy étterem felé. Az út nem volt hosszú, maximum negyed óra. Ez alatt nem sokat beszélgettünk. Mikor megérkeztünk, bementünk az étterembe és helyet foglaltunk egy boxba. Hamar kijött a pincér, így gyorsan felvette a rendeléseinket.

-Láttad hogy nézett rád ez a gyerek?-kérdezte Juss.
-Ne legyél féltékeny. Nekem csak te kellesz.-mondtam majd egy apró csókot nyomtam ajkaira.

Hamar kihozták az ételeket. Én egy salátatálat, Justin pedig valami Görög ételt rendelt. Isteni volt a saláta, nem vagyok nagy saláta rajongó, de ez különösen ízlett.

Chapter2.- Mit történt az este?

Reggel ismerős környezetben ébredtem. Nem tudtam beazonosítani hogy még is hol vagyok. Mikor megfordultam az ágyban Justint találtam mellettem. Akkor márt minden tiszta lett. Justinéknál vagyok. Hogy kerültem ide? Mi történt az este? Mind a ketten félmeztelenek voltunk. Keltegetni kezdtem Juss-ot.

-Justin.-mondtam halkan.-Kelj fel.
-Hány óra van?-kérdezte majd megdörzsölte a szemeit.
-Háromnegyed 10.-vetettem egy pillantást a falon lévő órára.

-Hagyj még aludni.-mondta majd visszadőlt az ágyba.
-Nem! Magyarázatot kérek arra hogyan kerültem ide, vagy hogy még is mi történt az este.
-Nem tudom. Nem emlékszem semmire, de remélem történt valami.-kacsintott egyet.
-De hülye vagy.-ütöttem meg egy párnával, majd mind a ketten felnevettünk.
-Emlékszel még milyen volt régen?-húzott közel magához.
-Igen, egészen addig a napig.-mondtam kicsit halkabban.
-Nem lehetne márt elfelejteni? Nem én akartam lefeküdni azzal a csajjal. Ő kényszerített.
-Te meg engedted neki.-mondtam egy kicsit eltávolodva tőle.
-Nem tehettem mást, be voltunk rúgva mind a ketten, azóta is csak rád gondoltam. Nem tudtalak elfelejteni. Meg tudod érteni?-nézett rám kiskutya szemekkel.
-Furcsa, mert nekem is mindig te jártál az eszemben. 5 hónap nélküled?! Az elején még nem gondoltam volna hogy ilyen nehéz lesz, hogy nem tudlak majd elfelejteni.
-Szeretlek Samantha.-mondta majd ismét közel húzott magához.
-Szeretlek Justin.-mondtam, majd megismételtük a tegnap esti csókunkat.

Utálom ezt a gyereket. Mindig el tud csábítani valamivel. Hogy lehetek ilyen hülye? De ha szeretem mit tudnék csinálni?!-Ezekkel a gondolatokkal feküdtem mellette. Még egy 5 percig csak bámultunk ki a fejünkből, majd eszembe jutott hogy ma jönnek a rokonaink, haza kellene mennem.

-Én most megyek.-mondtam majd kimásztam Justin karjaiból és elkezdtem öltözni.
-Maradj még! Mondjuk 5 percig. Akarlak Sam.-mondta majd kimászott az ágyból elkapta a derekam és visszahúzott, így ismét az előbbi pózban voltunk.
-Nem lehet Justin, mennem kell.-mondtam majd adtam neki egy "búcsú" csókot és elindultam le a lépcsőn egészen a bejárati ajtóhoz.

Justin egy boxerba jött utána. Mikor márt mentem volna ki az ajtón megfogta a kezem majd szinte az ajkaimba suttogta. "Remélem történt valami az este és ma este is fog."-Mikor ezt elmondta egy lágy csókot nyomott az ajkaimra. Nem szóltam semmit csak kimentem az ajtón és elindultam hazafelé. Az út fél órás volt, szerencse hogy tavasz van és nincs hideg.

-Sziasztok! Megjöttem.-kiáltottam amikor beértem a lakásba.
-Sam! Te meg hol voltál az este? Apáddal nagyon aggódtunk érted.-jött ki a konyhából anyu.
-Hát csak.... Justinéknál.-mondtam alig hallhatóan a "Justinéknál"-ot.
-Nem úgy volt hogy szakítottatok?-kérdezte meglepődve.
-De, de tegnap Amy bulijában megjelent és elkezdődött minden előröl mint mikor megismerkedtünk. És ugye márt nem akart hazahozni inkább őhozzájuk vitt.
-De ugye nem történt semmi?-kérdezte nagy szemekkel.
-Nem dehogy is, nem vagyok annyira hülye....-hazudtam. Igen is vagyok annyira hülye.

Felszaladtam az emeletre, majd átöltöztem. Ledőltem az ágyamba egy kicsi, egy-két perc után elnyomott az álom. Természetesen Justinnal álmodtam. Kivel mással?
Az este olyan volt mint mikor megismerkedtünk. Ugyan az a mindent megkapok szöveg, ugyan az a csók, ugyan azok az érintések. De mégis más volt. Sokkal jobb. De a ma reggel, felejthetetlen. Sosem gondoltam volna hogy Jus-nak ilyen könnyen megy a "megszerzés". Elvette az eszem mint ahogy 5 hónappal ezelőtt is.

-Sam! Gyere itt vannak az unokatesóid.-ébresztett fel anyu ezekkel a szavakkal.
-Rendben. Már is megyek.-mondtam majd kimásztam az ágyamból.

Semmi kedvem sincs a rokonaim szavait hallgatni. Minden találkozáskor még ha 2 hete találkoztunk utoljára állandóan azok mennek; hogy megnőttem, milyen gyönyörű kislányuk van apuéknak.

-Sziasztok.-köszöntem nekik mikor leértem a lépcsőn.
-Oh szia Sam! De régen láttalak.-jött oda hozzám a nagymamám.
-Szia nagyi.-mondtam mosolyogva majd két puszit nyomtam az arcára.

Így a többi rokonaimmal is. Mikor márt meguntuk a felnőttek társaságát az unokatesóimmal felmentünk a szobámba.

-Na és mi van veled mostanában?-kérdezte Natty.(19 éves)
-Semmi különös.-mondtam egy nagy mosollyal az arcomon.
-Ez a mosoly, arra utal hogy van valami! Na mesélj csak!!-faggatott Jasmine (15 éves)
-Hát...Újra összejöttem Justinnal.-mondtam majd elfordultam hogy ne lássák az arcom ami paradicsom vörös volt.
-Nézz csak ide!-fogta meg a karom Natty, így velük szembe kerültem.
-Volt más is.-vágta rá Jasmine.
-Hát igen, de az nem ide tartozik.-kerültem a témát.
-Megvolt neked Justin.-mondták szinte egyszerre.

Na ez volt az a pont amikor a paradicsomnál is vörösebb lettem. Mindig mindent kiszednek belőlem amiért nagyon utálom őket.

-Te jó ég. És milyen volt?-kérdezte Natty.
-Jó, de most márt fejezzétek be.-nevettem.
-Sam! Gyertek le egy kicsit.-nyitott be anyu.

Nem kérdeztünk semmit. Fogtuk magunkat és lementünk. Mindenki a nappaliba ült, ezért mi is csatlakoztunk hozzájuk. Anyu és Apu volt a központban, így leszűrtem belőle hogy ők szeretnének valamit mondani.

-Azért hívtam össze a családot hogy bejelentsek valami.-kezdett bele apu.-Kaptam egy új állást, jobban fizetnek mint itt, nagyobb a terjedési körük, ezért úgy döntöttem hogy elvállalom.
-Oké és még mi az?-kérdeztem mivel láttam apun hogy nem csak ennyi az egész.
-Los Angelesben van ez a cég. Ezért odaköltözünk.-mondta apu egy kicsit lefüggesztve a fejét.
-Hogy mi?-akadtam ki, nem akarok elköltözni.

Felrohantam a szobámba, az ágyamra vetettem magam, majd éreztem hogy könnycseppek hagyták el az arcom. Nem akarok elköltözni, most hogy újra összejöttem Justinnal, tönkreteszi a kapcsolatunkat egy költözés. Én itt maradok! Anyuék menjenek csak, nem fogok itt hagyni mindent egy új állás miatt.-Ezek a gondolatok futottak át az agyamon.

Chapter1.- Igen is, még szeretem őt!

-Házi buli lesz Amy-éknál. Jössz?-kérdezte Jane hazafelé ballagva.

-Most nem igen van kedven bulizni.-húztam el a számat. 

-Na gyere márt tök jó lesz.
-Rendben, de csak a te kedvedért.-csaltam egy halvány mosolyt az arcomra.

***

20:10 ideje lenne készülődni. Nagyon kíváncsi vagyok Amy új pasiára. Tudni illik Amy-ről hogy szinte minden héten új fiúval van. De aki elsős kora óta vele tölti az idejét az megszokhatta már.
Egy krémszínű mellbe fekete csipkés ruhát választottam. Még a születésnapomra kaptam a szüleimtől. Felvittem egy laza sminket és márt indultam is. Úgy beszéltük meg Jane-el hogy a park előtt találkozunk és együtt indulunk el Amy-ékhez. Jane márt ott várt engem. Útközben csatlakozott hozzánk David sz osztálytársunk. Nem telt bele negyed óra sem márt ott voltunk. Alig találtuk meg Amy-t a nagy tömegben, annyian voltak. Valamiért sejteni lehetett hogy Amy-t megint fiúk veszik körül, hisz ő a suli legmenőbb csaja, gazdag, mindene megvan. Köszöntünk Amy-nek és márt mentünk is valamit inni. Jobbnál jobb koktélok pompáztak a bárnál.  Nem kellett sok hamar elvesztettük az eszünket Jane-val. Tudni kell rólunk ha iszunk mindig a középpontban szeretnénk lenni. Most sem volt másként. A táncparkett közepén táncoltunk egymáshoz simulva, persze mindenki minket figyelt. Mikor vége lett a zenének leültem egy kanapéra pihenni és persze pezsgőzni. Éppen a poharamba kortyoltam mikor egy ismerős emberen akadt meg a szemem.
Te jó ég ez nem lehet. Ilyen nincs. Mit keres ő itt? Mikor belenéztem abba a gyönyörű szempárba előtörtek az emlékek, a régi szép idők amiket még együtt töltöttünk.  

-Végre meg vagy!-ült le mellém Jane.
-Pihentem egy kicsit. De most ha megbocsájtasz, ki kell mennem a friss levegőre.-mondtam majd elindultam az ajtó felé egészen ki a teraszra.

l sem hiszem hogy 5 hónap után egyszer csak feltűnik. Nem beszéltünk, nem láttuk egymást és most hirtelen újra egy légtérben tartózkodunk.

-Minden rendben van?-hallottam meg egy ismerős hangot.
-Persze.-aprót bólintottam majd lassan megfordultam.

Az a pillantás ugyan olyan mint fél éve volt. Nem hittem volna hogy valaha még beszélni fogunk egymással, de még ez a pár szava is olyan mintha semmi nem történt volna. 4 percig nem szóltunk egymáshoz. Majd egyszer csak Justin megszólalt.

-Hiányoztál. Mi történt veled ez az 5 hónap alatt?-kérdezte.
-Hiányoztam? Most komolyan?!-mondtam majd leültem a teraszon lévő "ágyra".
-Ne csináld már. Tudom hogy hiányoztam.-mondta majd leült mellém.
-Hát akkor ezt nagyon rosszul tudod.-mondtam neki szúrós szemekkel.

Persze aki nagyon jól ismer tudja hogy hazudtam. Éjjel-nappal csak rá tudtam gondolni, néha még aludni sem tudtam miatta. Egyszerűen csak nem merem bevallani neki, hisz igaza van. Neki mindig igaza van...

-Ugyan, ne tagadd! Mindenki tudja hogy még szeretsz.-hajolt közel az arcomhoz.

Annyira közel hajolt hogy alkoholos lehelete végigfutott az egész nyakamon. Olyan régen éreztem ezt amit most. Valahogy újra teljes lett az életem, akár erre az 1-2 percre is.

-Juss, csak az alkohol beszél belőled.
-Amit meg akarok szerezni azt megszerzem. Tudod nagyon jól.-mondta majd az ajkait az ajkaimhoz érintette. Nyelve bebocsájtást kért a számba amit elfogadtam. Nem tartott sokáig a csók, csupán egy percig, de annál jobb volt. -Látod mondtam hogy én mindent megszerzek.-kacsintott egyet majd visszament bulizni.

Még 1-2 perci üldögéltem magamban, majd én is úgy döntöttem hogy vissza megyek a buliba. Azonnal megkerestem Jane-t aki márt totál be volt nyomva, de nem érdekelt. Elmondtam neki mindent ami kint történt Justinnal.

Hihetetlen hogy ennyire az ujja köré tudott csavarni ISMÉT. 

Prológus.:3

A 16. születésnapomon ismerkedtem meg Justinnal. A barátnőm hívta el, régi ismerőse volt és tudta hogy szeretem Justint. Szerelem volt első látásra, minden időnket együtt töltöttük aminek meg lett a hátránya. Mikor fél évesek lettünk úgy terveztük hogy együtt töltjük az éjszakát, de egy "stúdió felvétel" miatt el kellet halasztani ezt az egészet. Csak napokkal utána tudtam meg a teljes igazságot mikor megkérdeztem a "dalról" Scootert. Mikor kettesben voltunk Justinnal elkezdtem faggatni a dalról. Persze mindenre talált kifogást. Végül mikor arra a témára tértem át hogy beszéltem Scooterrel azonnal feszült lett és témát váltott. Végül mindent bevallott. Egy Dastiny nevű lánnyal töltötte az estét.
Azóta nem beszéltünk, nem láttuk egymást. Canada elég nagy, így kevés esélyünk lett volna rá hogy találkozzunk. Ő turnéra ment míg én iskolába jártam. A barátnőimmel,családommal és az osztálytársaimmal sem beszéltem soha többet Justinról, mindenkinek így lett a legjobb. Elfelejtettem őt, de a szívemben örökké ott és az a fiú aki szebbé tette az életem majd egy nap alatt tönkre is tette az egészet. A sajtó sem beszélt többet a kapcsolatunkról.

De az a nap mindent megváltoztatott. Sosem gondoltam volna hogy így fogok szembesülni azzal a ténnyel hogy vége. Már soha nem lehet semmi. Nem gondoltam volna hogy a legszebb nap az életemben így megfordul és a rossz irányba megy tovább.

Adatok:

Név: Samantha Gonzales
Kor: 17
Lakhely: Canada