Chapter4.- Cara

ÚRISTEN!! Meglett a több mint 1.000 oldalmegjelenítés. Köszönöm szépen! ♥

Lesz benne egy új szereplő is akiről az elkövetkező részekben többet is megtudtok majd, hisz a történet egyik főszereplőjévé fog válni. De ezt majd megtudjátok hogy ki ő és hogyan kapcsolódik Sam-hez.

És akkor az új rész:

*********

El sem hiszem hogy megengedte hogy itt maradjak. Igaz nem költözhetek Justinékhoz, de itt maradhatok. Cara nénikémhez költözöm aki itt lakik. Apropó Cara; 39 éves, van egy saját divatcége, ami nagyon jól megy.Elég sokat beszélgettünk az elmúlt hetekben, ezért úgy érzem hogy ő sokkal jobban megért mind anyu és apu. Persze ezzel most nem arra célzok hogy a szüleim egyáltalán nem törődnek velem...

Annyira izgatott vagyok, ma viszem át az összes cuccomat Cara-ékhoz.

-Indulhatunk?-kiabált fel apu az emeletre.
-Egy pillanat.-mondtam majd igazítottam egyet a ruhámon.-Mehetünk.-mondtam miközben mentem le a lépcsőn.

Beszálltunk a kocsiba és márt mentünk is Carahoz.

-Miért nem akarsz velünk jönni LA-ba?-kérdezte apu 1-2 perc csend után.
-Nem akarok itt hagyni mindent. Nem akarom itt hagyni a sulit, a barátokat és főleg Justint nem. Hidd el Cara néni vigyázni fog rám.

-Tudom hogy vigyázni fog rád.-mosolygott.-De azért majd szünetben gyere el hozzánk. Mivel holnap elutazunk azt szeretném kérni hogy ma mindenképpen maradj még otthon. Legalább addig hogy el tudjunk búcsúzni.
-Jó, de remélem nem lesz túl érzékeny az este.-nevettem.

Még 1-2 szót váltottunk majd végül megérkeztünk. Mikor kiszálltunk a kocsiból Cara jött ki elénk.

-Sziasztok.-jött oda hozzánk majd megölelt minket.
-Szia.-mosolyogtam.
-Gyertek hozzátok be a cuccokat.-mondta majd elkezdtünk bepakolni. ű

Cara megmutatta a szobámat. Míg apu és Cara beszélgettek én addig berendezkedtem. Nem telt háromnegyed órába az egész.

-Kész vagyok.-mondtam miközben mentem le a lépcsőn.

Apu és Cara a nappaliban beszélgettek.  Abban a pillanatban rádöbbentem hogy eljött az utolsó nap. Pillangók lepték el a gyomrom, rájöttem hogy nem szívesem hagyom el a családom, legalábbis most nem. De még is nem akarok itt hagyni SEMMIT, de őket sem szeretném elhagyni. Miért ilyen nehéz az élet?! Miért nem mehet minden zökkenőmentesen?!-ezekkel a gondolatokkal ültem le apu mellé.

-Jól vagy?-kérdezte Cara.-Csak mert fehér vagy mint a fal.
-Persze.-próbáltam egy mosolyt csalni az arcomra.
-Én most akkor megyek.-állt fel apu.-Este akkor gyertek át mind a ketten.
-Rendben.-bólintottunk szinte egyszerre Cara-val, majd kikísértük.

Mikor apu elhagyta az utcát bementünk a házba. Éppen mentem volna fel az emeletre mikor megrezzent a telefonom. Egy üzenetet kaptam Justintól.

-Cara! Átmegyek Justinhoz, majd olyan 5 körül jövök. Szia, puszi.-mondtam majd felvettem a cipőm és elindultam.

Szerencsére hamar odaértem. Becsengettem, Juss nyitott ajtót.

-Szia édes.-mondta majd megfogta a kezem, behúzott az ajtón és megcsókolt.
-Szia.-mondtam mikor elváltak az ajkaink.

Mikor meghallottam azt az édes kis hangot Justin háta mögül azt hittem helyben elájulok. Hihetetlen hogy semmit nem változott. Annyira édes. És hát ki lenne más mint; Jaxon.  Annyira imádom azt a kiskölyköt. Az a mosoly, minden lányt elvarázsol.

-Szia Jaxon!-mondtam majd leguggoltam hogy egy szintben legyünk.
-Szija.-mondta majd a nyakamba ugrott.
-Hé öcsi, ő az én csajom.-mondta Juss.
-Nem, hivatalosan is együtt járunk Jaxonnal.-gúnyolódtam.-Jazzy?-kérdeztem.
-Fent van a szobájában, gyere.-mondta Justin majd elindultunk Jazzy szobája fele.

Éppen a szőnyegen babázott.

-Jazzy! Jött hozzád valaki.-lépett be Juss az ajtón én pedig utána.

Mikor meglátott, felpattant és a nyakamba ugrott. Annyira édesek.

-Szija Sam.-mondta miután letettem.
-Szia.-mondtam majd egy puszit nyomtam az arcára.
-Én nem kapok?-jött oda szomorú fejjel Jaxon.
-Persze hogy kapsz.-mondtam mosolyogva majd neki is egy puszit nyomtam az arcára.

 3 komi után hozom az új részt:33