Chapter3.- Komolyan? Szeretlek!

-Sam kicsit. Nyugodj meg! Lesznek majd új barátaid.-jött be anyu majd leült az ágy szélére.
-Nekem nem kellenek új barátok. Végre mikor újra jó lesz az életem elrontja egy állás?!-mondtam a könnyeimet törölgetve.

-Hidd el mi sem tudtuk hogy ez lesz. De még is szerintem te is örülnél neki ha jobban állnánk anyagilag.
-Szóval akkor itt az anyagi helyzetünk játszik a legnagyobb szerepet? Nézz körül anyu, ezen mit kéne javítani?! Mindent megkaptam, még többet is. Semmi gondunk nincs.-néztem körbe a szobámban majd anyu szemébe néztem.-Vagy mi lenne ha én itt maradnék, kivennék egy kisebb lakást és akkor ti nyugodtan elköltözhetnétek. Nem kellene velem törődnötök, lenne elég pénzetek.-mondtam reménykedve hogy beleegyezik az ötletembe.
-Nem, azt nem lehet. 16 éves vagy, még kiskorú. Nem hagyhatunk egyedül, még is miből tartanád el magad?-nézett értelmetlenül.
-Majd kiadnám ezt a lakás albérletbe, és így mindenkinek jó lenne.-szipogtam.
-Nem ezt felejtsd is el. Jössz velünk Los Angeles-be.-mondta majd felállt és indult kifelé.
-És még is mikor költözünk?-kérdeztem.
-Egy hét múlva.-mondta majd végleg távozott a szobámból.

Valakinek muszáj volt kiönteni a szívem. Ki is lett volna más mint Justin. Szerencse hogy még meg volt a száma így fel tudtam hívni.

-Szia Sam. Tudtam hogy fel fogsz hívni.-szólt bele Juss.
-Szia. Honnan tudtad hogy én vagyok?-kérdeztem zavarodottan.
-Kiírta a neved.-*szóval neki is meg van még a számom.*
-Azért hívtalak hogy találkozhatnánk valahol?
-Persze gyere át.
-Oké nem sokára ott vagyok. Szia.
-Szia Sam.

Hamar felpattantam, fogtam a kocsikulcsaim. Rég nem vezettem, de márt ideje volt. Lerohantam a lépcsőn, meg sem álltam a bejáratig. Felvettem a cipőm és elköszönés nélkül elhagytam a házat. Beszálltam a kocsimba és elindultam Justin háza felé. Negyed óra alatt ott is voltam. Csengettem, néhány másodperc alatt Justin ki nyitotta az ajtót.

-Szia Sam. Gyere be.-mondta nagy mosollyal az arcán.
-Szia.-mondtam egyhangúan.
-Valami baj van?-mondta, majd eltűnt a mosoly az arcáról.

Én csak aprót bólintottam. Újra sírás kerülgetett ezért nem tudtam megszólalni.

-Gyere. Menjünk fel.-megfogta a kezem majd maga után húzott.

Leültünk az ágyára majd faggatni kezdett.

-Elmondod mi a baj?-nézett a szemembe.
-Olyan nehéz, nem akarom ezt az egészet.-mondtam majd ismét sírni kezdtem.
-Mond el hátha tudok segíteni.-mondta majd átölelt.
-Justin......mi...... elköltözünk.-mondtam majd magamhoz szorítottam.
-Mi?-kérdezte értetlenül.
-Apu kapott egy új állást, ami Los Angelesbe van, így odaköltözünk.-De én nem akarok. Nem akarok itt hagyni mindent, téged, a barátokat. Mondtam anyunak hogy kiveszek itt egy lakást, de nem engedte meg. Nem tudom mit tegyek, nem akarok elmenni.
-Költözz ide. Nem akarsz elmenni, de anyud nem engedi meg hogy kivegyél el lakást. Így legalább együtt lehetnénk.-csillant fel a szeme.
-Pattie úgy sem engedné meg, és bizonyára anyum sem.-függesztettem le a fejem.
-Ugyan már. Anyu szeret téged ahogy Jeremy, Jazzy és Jaxon is. Anyuddal meg majd én megbeszélem.
-Komolyan? Annyira szeretlek.-karoltam át a nyakát majd megcsókoltam.

El sem hiszem hogy mind ezt megtenné értem.

-És még is mi lesz ha anyu nem engedi meg és mindent itt kell hagynom?-kérdeztem aggódva.
-Meg fogja engedni. Nyugi, nem lesz semmi baj.-nézett a szemembe.

Megfogott majd egy mozdulattal háttal feküdtem az ágyon ő meg felettem. Majd elkezdte csókolgatni a nyakam. Levette a felsőm majd a hasam kezdte csókolgatni. Én sem hagytam annyiba a dolgot, egy mozdulattal lerántottam róla a pólót majd a földre dobtam. Levette a nadrágon, én ugyan így tettem. Végül ő csak egy szál boxerben volt, gyors mozdulattal levettem róla, így mind a ketten ruha nélkül feküdtünk.

****

-Szeretlek Samantha.-mondta lihegve majd megcsókolt.
-Én is szeretlek Justin.
-Ez hiányzott a turnék során, hogy itt legyél, hogy a magamévá tegyelek.-mondta.
-Hát sikerült, a tiéd vagyok.-mondtam majd egy puszit nyomtam az arcára.
-Nem vagy éhes?-kérdezte.
-De egy kicsit, egész nap nem ettem semmit.
-Akkor menjünk el valahova. Van egy jó hely, nem is olyan messze.-mondta majd kimászott az ágyból és elkezdett öltözni.

Én is ugyan így tettem, mikor készen voltunk beszálltunk a kocsijába és elindultunk egy étterem felé. Az út nem volt hosszú, maximum negyed óra. Ez alatt nem sokat beszélgettünk. Mikor megérkeztünk, bementünk az étterembe és helyet foglaltunk egy boxba. Hamar kijött a pincér, így gyorsan felvette a rendeléseinket.

-Láttad hogy nézett rád ez a gyerek?-kérdezte Juss.
-Ne legyél féltékeny. Nekem csak te kellesz.-mondtam majd egy apró csókot nyomtam ajkaira.

Hamar kihozták az ételeket. Én egy salátatálat, Justin pedig valami Görög ételt rendelt. Isteni volt a saláta, nem vagyok nagy saláta rajongó, de ez különösen ízlett.