Chapter2.- Mit történt az este?

Reggel ismerős környezetben ébredtem. Nem tudtam beazonosítani hogy még is hol vagyok. Mikor megfordultam az ágyban Justint találtam mellettem. Akkor márt minden tiszta lett. Justinéknál vagyok. Hogy kerültem ide? Mi történt az este? Mind a ketten félmeztelenek voltunk. Keltegetni kezdtem Juss-ot.

-Justin.-mondtam halkan.-Kelj fel.
-Hány óra van?-kérdezte majd megdörzsölte a szemeit.
-Háromnegyed 10.-vetettem egy pillantást a falon lévő órára.

-Hagyj még aludni.-mondta majd visszadőlt az ágyba.
-Nem! Magyarázatot kérek arra hogyan kerültem ide, vagy hogy még is mi történt az este.
-Nem tudom. Nem emlékszem semmire, de remélem történt valami.-kacsintott egyet.
-De hülye vagy.-ütöttem meg egy párnával, majd mind a ketten felnevettünk.
-Emlékszel még milyen volt régen?-húzott közel magához.
-Igen, egészen addig a napig.-mondtam kicsit halkabban.
-Nem lehetne márt elfelejteni? Nem én akartam lefeküdni azzal a csajjal. Ő kényszerített.
-Te meg engedted neki.-mondtam egy kicsit eltávolodva tőle.
-Nem tehettem mást, be voltunk rúgva mind a ketten, azóta is csak rád gondoltam. Nem tudtalak elfelejteni. Meg tudod érteni?-nézett rám kiskutya szemekkel.
-Furcsa, mert nekem is mindig te jártál az eszemben. 5 hónap nélküled?! Az elején még nem gondoltam volna hogy ilyen nehéz lesz, hogy nem tudlak majd elfelejteni.
-Szeretlek Samantha.-mondta majd ismét közel húzott magához.
-Szeretlek Justin.-mondtam, majd megismételtük a tegnap esti csókunkat.

Utálom ezt a gyereket. Mindig el tud csábítani valamivel. Hogy lehetek ilyen hülye? De ha szeretem mit tudnék csinálni?!-Ezekkel a gondolatokkal feküdtem mellette. Még egy 5 percig csak bámultunk ki a fejünkből, majd eszembe jutott hogy ma jönnek a rokonaink, haza kellene mennem.

-Én most megyek.-mondtam majd kimásztam Justin karjaiból és elkezdtem öltözni.
-Maradj még! Mondjuk 5 percig. Akarlak Sam.-mondta majd kimászott az ágyból elkapta a derekam és visszahúzott, így ismét az előbbi pózban voltunk.
-Nem lehet Justin, mennem kell.-mondtam majd adtam neki egy "búcsú" csókot és elindultam le a lépcsőn egészen a bejárati ajtóhoz.

Justin egy boxerba jött utána. Mikor márt mentem volna ki az ajtón megfogta a kezem majd szinte az ajkaimba suttogta. "Remélem történt valami az este és ma este is fog."-Mikor ezt elmondta egy lágy csókot nyomott az ajkaimra. Nem szóltam semmit csak kimentem az ajtón és elindultam hazafelé. Az út fél órás volt, szerencse hogy tavasz van és nincs hideg.

-Sziasztok! Megjöttem.-kiáltottam amikor beértem a lakásba.
-Sam! Te meg hol voltál az este? Apáddal nagyon aggódtunk érted.-jött ki a konyhából anyu.
-Hát csak.... Justinéknál.-mondtam alig hallhatóan a "Justinéknál"-ot.
-Nem úgy volt hogy szakítottatok?-kérdezte meglepődve.
-De, de tegnap Amy bulijában megjelent és elkezdődött minden előröl mint mikor megismerkedtünk. És ugye márt nem akart hazahozni inkább őhozzájuk vitt.
-De ugye nem történt semmi?-kérdezte nagy szemekkel.
-Nem dehogy is, nem vagyok annyira hülye....-hazudtam. Igen is vagyok annyira hülye.

Felszaladtam az emeletre, majd átöltöztem. Ledőltem az ágyamba egy kicsi, egy-két perc után elnyomott az álom. Természetesen Justinnal álmodtam. Kivel mással?
Az este olyan volt mint mikor megismerkedtünk. Ugyan az a mindent megkapok szöveg, ugyan az a csók, ugyan azok az érintések. De mégis más volt. Sokkal jobb. De a ma reggel, felejthetetlen. Sosem gondoltam volna hogy Jus-nak ilyen könnyen megy a "megszerzés". Elvette az eszem mint ahogy 5 hónappal ezelőtt is.

-Sam! Gyere itt vannak az unokatesóid.-ébresztett fel anyu ezekkel a szavakkal.
-Rendben. Már is megyek.-mondtam majd kimásztam az ágyamból.

Semmi kedvem sincs a rokonaim szavait hallgatni. Minden találkozáskor még ha 2 hete találkoztunk utoljára állandóan azok mennek; hogy megnőttem, milyen gyönyörű kislányuk van apuéknak.

-Sziasztok.-köszöntem nekik mikor leértem a lépcsőn.
-Oh szia Sam! De régen láttalak.-jött oda hozzám a nagymamám.
-Szia nagyi.-mondtam mosolyogva majd két puszit nyomtam az arcára.

Így a többi rokonaimmal is. Mikor márt meguntuk a felnőttek társaságát az unokatesóimmal felmentünk a szobámba.

-Na és mi van veled mostanában?-kérdezte Natty.(19 éves)
-Semmi különös.-mondtam egy nagy mosollyal az arcomon.
-Ez a mosoly, arra utal hogy van valami! Na mesélj csak!!-faggatott Jasmine (15 éves)
-Hát...Újra összejöttem Justinnal.-mondtam majd elfordultam hogy ne lássák az arcom ami paradicsom vörös volt.
-Nézz csak ide!-fogta meg a karom Natty, így velük szembe kerültem.
-Volt más is.-vágta rá Jasmine.
-Hát igen, de az nem ide tartozik.-kerültem a témát.
-Megvolt neked Justin.-mondták szinte egyszerre.

Na ez volt az a pont amikor a paradicsomnál is vörösebb lettem. Mindig mindent kiszednek belőlem amiért nagyon utálom őket.

-Te jó ég. És milyen volt?-kérdezte Natty.
-Jó, de most márt fejezzétek be.-nevettem.
-Sam! Gyertek le egy kicsit.-nyitott be anyu.

Nem kérdeztünk semmit. Fogtuk magunkat és lementünk. Mindenki a nappaliba ült, ezért mi is csatlakoztunk hozzájuk. Anyu és Apu volt a központban, így leszűrtem belőle hogy ők szeretnének valamit mondani.

-Azért hívtam össze a családot hogy bejelentsek valami.-kezdett bele apu.-Kaptam egy új állást, jobban fizetnek mint itt, nagyobb a terjedési körük, ezért úgy döntöttem hogy elvállalom.
-Oké és még mi az?-kérdeztem mivel láttam apun hogy nem csak ennyi az egész.
-Los Angelesben van ez a cég. Ezért odaköltözünk.-mondta apu egy kicsit lefüggesztve a fejét.
-Hogy mi?-akadtam ki, nem akarok elköltözni.

Felrohantam a szobámba, az ágyamra vetettem magam, majd éreztem hogy könnycseppek hagyták el az arcom. Nem akarok elköltözni, most hogy újra összejöttem Justinnal, tönkreteszi a kapcsolatunkat egy költözés. Én itt maradok! Anyuék menjenek csak, nem fogok itt hagyni mindent egy új állás miatt.-Ezek a gondolatok futottak át az agyamon.